Szervezet közlemény

George Taylor a fővárosban járt

Madison után Ridgefield lett a reformpárti elnökjelölt, hogy egy csatatérvárost is megnyerjen magának. A politikus az egyik helyi vállalkozóhoz látogatott el, ahova elkísérte Edmund megye két szenátorjelöltje is, Martin Ricketts és Philipp Howard is, hiszen a főváros közjogi értelemben Edmund megye része, éppen ezért az ott élők az edmundi szenátorjelöltekre voksolhatnak. Az elnök körbejárta a cipőkészítő üzemet, ahol Robert Neelan 84 embernek ad munkát.

A rendezvény után sajtótájékoztatót tartott, ahol a politikus elmondta, milyen fontosnak tartja a ridgefield-i emberek képviseletét, és erre milyen kiváló jelölteket találtak a párt szimpatizánsai. „Martin és Philipp olyan szenátorjelöltek lesznek, akik hitelesen tudják képviselni a helyiek érdekeit, és ugyanilyen kiváló jelöltnek tartom Peter Sergiust, aki a párt képviselőjelöltjeként indul el. Peter Sergius már nagyon rég tevékenykedik a főváros érdekeiért, és ezért jobb személyt nem is találhatnak a képviselői posztra.

Késő délután nagygyűlés következett a város legnagyobb sportcsarnokában a Ridgefield Hallban. Íme egy részlet az ott elhangzott beszédből:

„Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Érdeklődők! Nagy öröm számomra, hogy ilyen sokan eljöttek, hogy ilyen sokan kíváncsiak rám, ez nagyon jólesik! Bár tudják, nem vagyok valami szórakoztató, de ha már itt vagyok, kiteszek magamért.

Ma délelőtt az egyik ridgefieldi kisvállalkozónál jártam, és még bejártam a gyárát is, megkérdeztem, hogy érzik magukat, megkérdeztem, mit kellene tenni, hogy még inkább jobban csinálni. A munkások több jólétet, a vállalkozók jobb gazdasági körülményeket szeretnének. Azt hiszem, mindkettejüknek eleget tudunk tenni!

Programom középpontjában a vállalkozások szabadsága, az igazságos adórendszer áll, mindehhez kapcsolódik a gazdaság növekedése. Fontosnak tartom, hogy ezekről a dolgokról Önök is tudjanak, és ne fogadják el azt a progresszív narratívát, amely szerint Önök nem elég képzettek, hogy belelássanak ebbe a témába. Ezt mondta legalábbis Frank Underwood közeli szövetségese, Thomas Kane. Azt kéri, hogy higgyenek a Progresszív Pártban. Látják, ez a különbség a két párt politikusai között: ők azt mondják, hogy higgyenek nekik, nincs programjuk, az egész egy nagy blöff, de nem gond, csak higgyenek nekik. Frank Underwood is így gondolja, mivel hatalmas nagy ígéreteket tesz, amelyet nem lehet végrehajtani.

Ha én leszek az elnök, nem lesz deficit! Higgyenek nekem! – Attól, hogy támogatom a szegregációt, még eltörlöm azt! Higgyenek nekem! – Ha én leszek az elnök, nem lesz deficit! Higgyenek nekem! – Ha én leszek az elnök, mindenkinek lesz ingyenes egészségügyi ellátása, béremelése, amit a befektetők és a bankok fognak állni! Higgyenek nekem!

Thomas Kane és a Progresszív Párt gyereknek nézi Önöket, én felnőttként kezelem őket. Önök nagyon jól tudják, hogy mi a gazdasági növekedés, mi a költségvetési deficit, mi a munkahelyteremtést, és megérdemlik azt a tiszteletet és őszinteséget, hogy elmondjam, mire számíthatnak, ha én leszek az Önök elnöke! Az ígéreteimet pedig számon is kérhetik rajtam. Frank Underwoodon nem kérhetik számon az ígéreteit, ha elnök lesz. Ez a különbség kettőnk között.

Kedves Barátaim! Itt az idő, hogy eldöntsék, mire kívánnak szavazni: egy biankóra, amelyet a progresszívak nyújtanak, vagy az ország felépítésére, a gazdaság beindítására, egy igazságos, többsávos adózásra, a munkahelyteremtésre.

Köszönöm, Ridgefield! Még visszatérek!”